Csak szavakban vállalja sorsáért a felelősséget, mert állandóan annak módját kutatja, hogyan kaphat másoktól segítséget. Vannak, akik meggyőződéssel hiszik, hogy másoknak igenis kötelessége megsegíteni őket – miközben maguk semmit sem tesznek helyzetük jobbításáért. Ha kudarc éri őket, mindig kéznél vannak a bűnbakok és a mentségek. Aki tapintatosan figyelmezteti őket, hogy saját felelősségük vizsgálatával kezdjék, arra ellenségesen néznek, rosszindulatúnak tartják. Hisznek a szerencsében, és saját bajaikat hajlamosak állandó balszerencséjükkel magyarázni. Feltehetően rájuk célzott Jean Cocteau, amikor ezt mondta:

„Hinned kell a szerencsében, különben mivel magyarázhatnád meg azok sikerét , akiket utálsz?