Füst Milán mindig azt mondta, hogy a férfi-nő kapcsolat egy
négy lábú asztal.
Az első láb, hogy
két ember életstílusának közel kell lennie egymás hoz. Nem jó, ha az egyik a
meleg tengerekhez vonzódik, a másik viszont síelni szeret, ha az egyik imádja a
macskákat, míg a másiknak allergiája van a macskaszőrre. Az kell, hogy hasonlóképpen
szeressenek élni.
A második láb, hogy egymást is szeressék. ...Anélkül nem megy! Ez viszont egy érdekes dolog. Amikor
adjunktus voltam az egyetemen, egy este felhívott a professzor, és azt mondta,
"Péter, most láttam egy filmet, ami nagyon fontos dologról szól.
Találkozik egy férfi és egy nő, és tulajdonképpen nem akarnak egymástól semmit,
csak örülnek, hogy a másik a világon van. Nézd meg!" A professzor nagyon
okosat' mondott szerintem. Én azt gondolom, a szeretet ezt jelenti: hogy a
másik létezése öröm a számomra.
A harmadik láb: szexuálisan stimmeljenek. Néha beáll egy tragikus helyzet, hogy
két ember érzelmileg erősen kötődik egymáshoz, de testileg nem stimmelnek
össze. Pedig a dolog valószínűleg e nélkül sem fog menni. Sajnos, még a legjobb
pszichológus sem tudja meg mondani, hogy a szimpátiák, az antipátiák, az
erotikus vonzalmak miből fakadnak, ezeket csak konstatálja az ember.
És a negyedik lába az asztalnak - mondta Milán bácsi, ujját felemelve a
nyomaték kedvéért -, hogy a házasság is gazdasági kapcsolat, gyerekek! El ne
felejtsétek! Mert olyan csak az olvasókönyvekben van, hogy a nyomor nem öli meg
a szerelmet. Megöli.
A férfi-nő kapcsolat tehát egy négylábú asztal, és ha bármelyik lábbal baj van,
akkor az asztal döcögni kezd, felborul, összetörik.